Mióta bezárt a siri folyton csak nyaralok, ami egy financiális csôd, de persze majd ezt is áthidaljuk valahogy. A lényeg (hogy ragadjon a bélyeg, hogy a fasz álljon meg a pina szorítson, hogy a nap süssön meg a pék), hogy boldog vagyok, mert a férfi itt van mellettem mindig,de legalábbis egyre gyakrabban és együtt jó. És ha ezzel nemtudok megelégedni, akkor meg ehune, én vagyok a lökött. A csávó után viszont a vendéglátós crew jelenleg s legkúlabb, ami mindenképpen színes, és rengetegszer értékes. Jövôhéten anker próbanap meg sok iskolai macera, majd hallgatunk egy kis rockyt, hogy áthidaljuk a nehézségeket!

mit van mit mondani, világ életemben egyszerű lány voltam. a fiúkat szerettem, akik gyönyörűek voltak és innom adtak. most sincs ez másképp. a pohárban várakozás van és én mind megiszom. a férfi az a férfi, én meg a belső önmegalázást okosan magamban tartva mosolygok mindenkire, aki felém jön és eltereli a figyelmem.
a sirályt nehéz lesz elengedni, de muszáj. kulcsok nélkül, de a srácokkal együtt.

Méltatlan helyzetekbe keverem magam.

Ma megint második voltam álmomban, valaki mellet, akit a józan ész feleségnek választ. Na így lehetek én az imádott lény. Titokban.
Aztán ébren is találkoztam Lukekal, meg is nyugtatott a látványa, aztán jött egy vendég és összebaszott mindent, amit éreztem, mert kérdésére, hogy milyen relációban vagyunk, tekintettel arra, hogy nekem fiúm van, neki meg asszem csaja és már ősidők óta még csak nem is dugtunk, csak azt tudtam válaszolni, hogy: semmilyen.
Aztán még azt is mondta: erről lemaradtál, átaludtad a délelőtti napsütést.

Van úgy, hogy a szív hiányzik, van úgy, hogy a fej. Meg van még az mikor mindkettő, csak az egyik innen, a másik meg onnan.
Ma egyből jó emeletre jöttem, kicsit meg is lepődtem, de aztán eszembe jutott, hogy három sál van rajtam, hogy két notebook meg egy pad van nálam, hogy a mégegyelő reelsesikerültdöntenemhogyjóötleteezegyáltalán fiúmnak ma háromszor sikerült elrontania a kedvemet..szóval ennyi járt, hogy legalább az emeletet eltaláljam.

Valaki egyszer azt mondta, hogy Azt hiszem szeretlek, lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz. Szeretlek téged is, magamat is, de minek?

Biztos minden huszonkétéves lány életében eljön az a pillanat, mikor a hároméves húgával nézik az oroszlánkirályt és valamilyen érthetetlen hormontúltengés okán ő sír nem a gyerek.

Meg van a főbérlőm, akinek a telefonhívására keltem ma is, ahogy kelek szinte minden héten egyszer. Milyen szerencse, hogy ennyi dolog van a számlákkal meg miegyebekkel -- gondolhatja ő, miután full biztos benne, hogy ha nem hív, akkor én átalszom a napokat. Egyre kegyesebb egyébként, ma délig alhattam.

Persze ma is felmentem véletlenül a harmadik emeletre, mint ahogy mostmár rendszerint szoktam. Ez ráadásul még rosszabb is mint az első, lèvèn, hogy azt még nem olyan kínos javítani, mint visszasétálni egy igen megalázó emeletet. Lényeg a lényeg, hogy szerintem ilyenkor rajta akadok valamin (például, hogy milyen gyönyörű gyermekeink lesznek valamilyen egybetűs szépséges férfiemberrel), amibe belecsavarodik a kis agyam, de annyira, hogy elveszítem a fonalat a nagy vehemens lépcsőzés közben. Mit van mit tenni ezentúl koncentrálnom kell, hogy hazafelé a közgazdaságtan gyönyörein pörögjek.

Nagyon nehéz àm felnôttet játszani, mert a bankoslány zavarbaejtô dolgokat kérdez a hosszú, közép és rövidtávú terveimrõl. Borzalom. Másfél perc alatt kis nem túl jólszervezett halrajjá tett. Ezzel szemben ott vannak a vasárnap esték, amikor a megérdemelt hétlezárás jön, mikor kinyitom a kocsmát, kávét fôzök és reggelit, és mókakacagás az élet és gyönyörûen záródik le a végigdolgozott hét, ahogy Bé bejön hozzám zárásra, és a nyitósnak csak a négy rövid két sör nyoma marad az estémbôl. Pedig több ez, a boldogbogyóságunk isteni találkozása. Igazi felnôtt élet ez valahol, munkával és a munka felfüggesztésének ünnepével.

Persze mint kiderült az anyámat nem az irántam való szeretet hulláma öntötte el, mikor visszaigazolta fészbúkon, hogy a gyermeke vagyok, hanem a nyomkodási kényszer ragadhatta el, hiszen az apàmat is bejelölte közeli csalàdtagnak. Meg a felesègèt is. Kàr, hogy a húgomnak még nincs fészbúkja.

Nem tudom, hogy hol meg meddig vannak azok a határok, amik a még megérik, már nem érik meg kategóriába esnek, tulajdonképpen nem is érdekes, mert mindig fókuszvesztésig megyek a fejem után, de minek. Rosszul csinálom ezt, Aki nem alszik is megmondta. Nem tudom elérni, hogy belémszeressenek a gyönyörū illatos férfiemberek, talán nem is elérni kéne ezt. De a melleim legalàbb jó nagyok. Ez is valami.

Szeretem a munkàmat, az iskolàmat, a baràtaimat, anyàm màr nem pending facebookon, mèg a vègèn boldog ember leszek.

A munkámat imádom, az iskolát imádom, a kisbarátaimat imádom. Kussoljon az a fejemben molyoló mocsok kis hang, ami az èletemről sír A Csávó miatt. Nincs igaza.

Leggyakrabban hívott számok a telefonomban
Apám a Hős
Bé
A Csávó
Srly Céges

nem vagyok valami potens lény.

Azt azért valahol mélyen egy picit nehezményezem (kamuuu), hogy ha valakinek, akivel én állandóan gondolok, nem jut eszébe, hogy vajon én mi a jóistent szeretnék.

Mikor ma százötvenharmadszorra is lemondtam egy családi ebédet, meg egy barátos filmnézést azért, mert a) tegnap hajnalban értem haza,  b) átaludtam az ébresztőt, c) este meg megyek dolgozni (szó szerint és állandóan ezek a nehezítő körülmények) akkor azért rájövök, hogy lehet, hogy A Csávó sem lustaságból/nemtörődömségből/egyéb rémes emberi jelzőkből marad le néhány közös kis pillanatunkról, illetve, hogy valószínűleg én ugyanannyira próbárateszem a körülöttemélők türelmét, mint Luke az enyémet.

Ma már fejben kidobtam A Csávót ((tényleg!) akivel nem vagyok együtt igazából (tényleg!))), de aztán beszéltem a kisbarátommal Bével, aki kémeim jelentiket játszott és mondta, hogy kerestek engem ma tekintetek a gmkban kb húsz perccel azelőtt, hogy odaértem, ígyhát inkább holnap reggel is szerelmes leszek a férfiemberembe, akivel nem vagyunk együtt, de egy kupacba tartozunk.

Nem köt le az internet, a telefon, nem kötnek le a filmek, a zene. most ezek részek. cserébe viszont leköt a millióféle kőhalmianett elképzelése. lehetek még jobb, úgyhogy meg kell próbálni.

Vannak napok amikor (Eldéé egy kicsit) semmi sem fàj, hanem minden csak kúl és csókpuszi még az is,ami nem és benne van a bugi a làbban. Na ez egy ilyen nap!

Egyszer úgyis fogok pingpongozni a kedves kis munkahelyemen. hatörikhaszakad.

A hegedűoktatásom folyik tovább, szépen a medrében, mindenféle valós cél nélkül. nem is értem magamat, de mostanság eltudok engedni elég sok ilyen nem-értést. ezt is elfogom. Ma a Vörös huszonkettő lett, öregszik ő is, énis fogok. ő mondhatni jogosan feszül már a pénteken én meg irtózom a gondolattól is, hogy bárminemű tervet eszkábáljak. összeegyeztethetetlennek érzem az életeimet.

Lehet, hogy lassan visszaállnak a dolgok a normál kerékvágásba. 

Mióta nincs múlthét (azaz három órája és tizenegy perce) azóta nem költözik el a kisGöndör, újra van nemkocsmás munkám is, rájöttem, hogy Min egy héten belül hazajön (és közben kurvahideg lesz), hogy a jövőhéten lesz már iskola végre és most először cinkos mosollyal a szám szélén játszadoztam el a gondolattal hogy A Csávónak nincs csaja.

Hello World, I'm Back!

Lassan nem tudom mi köt és hova. az internet már nem barátom, a zene is csak alig, a barátaim is csak szemöldökösszevonva. nem tudom most épp hol az érték, mert mégiscsak a SzigorúPultfőnök a búcsúbuliján (ahol minden ajándékot megszereztek neki, amit csak kiejtettem a számon!) azt mondja, hogy ne ragadjak bele. hát akkor mi a fasz van?! aztán az hogy ötkor miért kell az ellátóban kérdeznem magamtól, hogy mi az istent keresek én itt. mikor, mikor ott az a három majom, akiket kedvelek. egy cuki, egy, aki három másodpercen belül észreveszi, hogy ha bajom van, meg egy, aki rendesen megdug. na szóval mit keresek én ott, és miért vagyok én az egyetlen, aki nem örültem a hírnek, hogy A Csávót kidobta a csaja. miért. ez egy hosszú, sokmondatos, sokkérdőjeles hajnalhatos bejegyzés lett.

W ma megtanított sakkozni. Előfordulhat, hogy lesz még használható a kapcsolat közöttünk. Mennyi idő kell ezeknek az egybetűs gyönyörű férfiembereknek.

át kell alakítanom a gmailem, fura, hogy ezen keresztül látszik, hogy változik az életem.

17,5 órát dolgoztam, mára az életemet a smack levesekre bízom, viszont halál fia az, aki holnap reggel délután három előtt mer hívni. szerelmes vagyok a munkámba.

Ma a csávó csinált nekem forrócsokit, meg is hatódnék hirtelenül, de aztán eszembe jut hogy éreztem magam kedden, úgyhogy nem hatódom meg, hanem tudatosan leszoktatom magam arról, hogy A Csávónak hívjam. ez lesz, meg holnap reggel nyitás a kocsmában, csak bírjak felkelni.

Ma akkor ijedtem meg igazán, így munka ügyben amikor este hazaértem és az ágyam melletti éjjeli asztalkámon ez állt egy papíron:
rosé hosszú: II
havanna kicsi: II
captain: I

álmomban felvettem a rendelést bazmeg.

Göndörke: - Megyek gyógyszertàrba, kell valami?
Nap: - Szívgyógyszer, vagy agy.
Göndörke: - Gondoltam rà, de ilyet csak receptre adnak.